A mozgás kivitelezésébe be fog kapcsolódni a derekunk. Ami azért probléma, mert Gray Cook koncepciója szerint a derekunknak stabilnak kell lennie. Ha viszont túl sokat mozog olyan mozdulatok kivitelezésénél, melyeknél leginkább egy stabil központként kéne funkcionálnia, akkor idővel veszít stabilitásából, és a környezetében elhelyezkedő egyéb alkotóelemek is túlterhelődnek. Az itt futó izmok és fascia feszessé válnak, a gerinc kisízületei a megnövekvő kompresszió hatására idő előtt kopásnak indulnak, és az itt elhelyezkedő porckorongokra ható terhelés is nagyobb lesz, ez pedig egyenes – és általában nem is túl hosszú – út a derékfájás kialakulásához.
Könnyen belátható, hogy a fenti példában leírt mozdulatsor annyira alapvető és gyakori– nem csak a sportban, de mindennapi mozgásaink során is – hogy rosszul kivitelezve meglehetősen hamar érezhető lesz a negatív hatása.
Hogy szerezzük vissza, illetve tartsuk fenn megfelelő mobilitásunkat?
A mobilizáció célja, hogy az ízületek helyes pozíciója és fiziológiás mozgástartománya helyreálljon, illetve fennmaradjon. Ugyan elsősorban azokra az ízületekre fókuszálunk, melyeknek mobilnak kell lenniük, viszont a stabilitás követelménye sem immobilitást jelent. A stabil ízületeknek is be kell tudniuk járni a teljes, számukra természetes mozgástartományukat, méghozzá fájdalommentesen. De miután erre képessé válnak, a stabilizálásukra kell fókuszálnunk.
Sajnos legtöbben –a rendszeresen sportolók közül is sokan – még mindig méltatlanul kevés figyelmet fordítanak a mobilizálásra. Pedig nagyon fontos, sőt alapvető feltétele a hatékony mozgásnak és a sérülésveszély csökkentésének. Miért? A hosszabban fenntartott statikus helyzetek (például, ha munka közben legalább fél óránként nem mozgatod át magad a számítógép előtt ülve) hatására a szövetek elkezdenek összetapadni. (Gondolj csak bele, mi történik egy éjszaka során, alvás közben!) Ennek következtében máris megnő a feszültség a mozgásainkhoz használt izom-, illetve kötőszövet (fascia) láncokon. Ez éppen olyan, mintha a rajtad levő pólóra egy csomót kötnél. Ez esetben nem csak a csomó helyén, hanem távolabbi részeken is érezni fogod, hogy feszesebbé vált rajtad a ruha. Ugyanez történik a testünkben is, mikor összetapadnak a szöveteink, és ez ugyanúgy fogja akadályozni a szabad mozgásainkat (de mozgás lévén még a megfelelő légzésünket is!), mint egy szűk ruha. Az agyunk nagy mestere annak, hogy bárhogy is, de megoldja a teljesítendő feladatot. Ez esetben „kerülő utakat” fog kidolgozni a cél elérése (mozgások kivitelezése) érdekében. Így jönnek létre mozgásainkban az aszimmetriák, kompenzációk, melyek óhatatlanul is sérülések, fájdalmak forrásai lesznek.
Mit tehetünk ez ellen? A legjobb megoldás természetesen itt is a megelőzés (lenne), de ha már kialakultak a problémák, akkor is mindenképpen jótékony hatású lesz a mozgás. Viszont ekkor már mindenképpen szakszerűen, lépésenként felépített mozgásprogramra van szükség. Aminek értelemszerűen a mobilizálás lesz az alapja. Minden mást csak ezután tanácsos elkezdeni. Így lehet kompenzációktól mentes, harmonikus a mozgásunk, ami nagyon fontos alap a sérülésmentes sportoláshoz, valamint a fejlődéshez.
Érdemes erre néhány hetet szánni. Ne azzal akarj időt spórolni, hogy kihagyod ezt a fontos szakaszt, és egyből nekifogsz a keményebb edzéseknek! Hidd el, hosszú távon abszolút megéri.
Az elért ízületi mozgékonyság fenntartása érdekében érdemes beiktatni a mobilizáló gyakorlatokat a bemelegítésedbe. Emellett pedig egy legalább heti rendszerességgel végzett alapos átmozgatással kiválóan kiegészítheted a szokásos edzésprogramodat, ugyanis nagyszerű módja ez az aktív regenerációnak.
A mobilizáció nem pusztán nyújtás. Segíti az izmok és a kötőszövet sűrűségének csökkentését, az egyes rétegek egymáson való elcsúszását, ezáltal javítja a mobilizált terület keringését, idegrendszer általi „beláthatóságát”. Ezekhez az eredményekhez természetesen megfelelő technikák alkalmazására, rendszeres gyakorlásra és sok tiszta víz fogyasztására is szükség van.
felszabadítjuk a beszűkült ízületeket,
